Gondolom, nemcsak rám tör rá a páni félelem, amikor feljön az is merős 'oops, something went wrong...' kezdetű örökbecsű és elszáll a 3 soros komment.

Azért mondjuk 10 évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy egyszer ilyesmin fogok feszengeni... no, nem mintha érdemes volna.

Magyar-e a rántott hús, a kolbász vagy a palacsinta?! S magyar-e Liszt Ferenc?!

Kérem, értelmezze a lenti képet!

(Segítségképp: Schwechaton sikerült lőnöm, szerintem német nyelvtudás nélkül is kiderül a lényeg...)

Sztrájkolnak-e a jövő héten is? Nem kéne-e privatizálni? (Hiszen az alvállalkozói vonalakon nincs fennakadás). Annak a jó anyukáját amelyik sztrájkol vagy annak amelyik dolgozik (aka sztrájktörő)?

Kínos-e a galamb egy mofettában? Vagy itt nyugodtan elengedhetjük magunkat?

"A gyógygáz, a magyar balneológia egyedülálló kincse".

Infantilis-e az az ember, aki macikat gyűjt? S ha néhanapján a táskájában is hurcolász egyet-egyet közülük? Talán épp emiatt csúszhat le élete nagy szerelméről?!

Kollegina a fentiektől óvott (mármint, hogy ha "kiderülődik" rólam, hogy ez a hobbim, elmenekülnek tőlem, mert ez taszító lehet a többségnek). Majd elmesélt egy rövid sztorit gyermekéről és annak plüssmacijáról: a maci mellkasán kikopott a szőr a sok ölelegetéstől... A gyermek most már csaknem nagykorú, van egy barátnője, s azt ölelgeti - kollegináék tartanak is tőle rendesen, hogy esetleg kikopik a mellszőrzete... Legutóbb épp tegnap paráztak ezen. :)