Valószínűleg túlzott elvárásokkal nyitottam ki a sokak által egekig magasztalt DOKTORCSERNUS "alapművet", melytől oly sokan "megvilágosodtak" és "megváltozott az életük", stb.

A könyvet ledaráltam kb. 10 óra leforgása alatt (rólam tudni kell, hogy lassan olvasok). Minden egyes lapozáskor vártam a nagy revelációt, hogy én is "megvilágosodjak", de csalódnom kellett, mivel a könyv semmi olyat nem mondott, amivel ne lennék már évek óta tisztában. (Elgondolkodtató viszont, hogy a magyar nők nagy hányada - ezek szerint - alapvető dolgokkal nincs tisztában, úgymint önbecsülés, a belső béke és biztonságérzet = önelfogadás megteremtése, az anyagi függőség felszámolásának fontossága, őszinteség, döntésképesség, felelősségvállalás, racionális gondolkodás, stb). Nem mondom, hogy én mindenből a toppon vagyok - van még hova fejlődnöm sok területen, de a "doktorúr" által lefestett, szerinte átlagos nőtől nagyon messze esem - ahogy a barátnőim zöme is. (Mint tudjuk, hasonló a hasonlót szereti).

Dermesztő ugyanakkor, hogy az író (aki orvos!) nem fogad el alapvető biológiai determinációkat, illetve azokat tudatosan bagatellizálja (a ketyegő óra ilyen, a terhes nő fizikai/ pszichés kiszolgáltatottsága, vagy a hosszú özvegység is ilyen). Mert egyenlő(bb)ek lehetünk, egyformák soha nem leszünk. Soha nem lesznek azonos életfeltételeink, azonos lehetőségeink egy hapsival. Hasonló(bb)ak, hasonlóan "igazságosak" lehetnek, azonos nem lesz. (Megfordítva: nekik is súlyos keresztjeik vannak).

A könyv ezen túlmenően címválasztásban is helytelen, a megfelelő cím ez lett volna: A SZAR PÁRKAPCSOLATBAN VERGŐDŐ NŐ. A könyv ugyanis erről szól, semmi másról. Ha ez lett volna a címe, valószínűleg ki sem nyitom, mert nem nekem szól. Mert nem vergődöm. Illetve néha, egy kicsit, de pl. a párkapcsolatban soha. Ha elszaródott, akkor elkezdem javítani, ha nem látom értelmét javítgatni, kilépek belőle.

A legsúlyosabb hiba: a szerző kifejti a könyv elején, hogy ő csupán felnyithatja a szemünket, de a megoldást nem adhatja meg... Ez eddig rendben van, de alternatívákat sem ad! Nem tárja fel a lehetőségeket. Annyit mond: "Egy szánalmas, gyáva szar vagy, egy szar kapcsolatban - hagyd ott! Merj belevágni az újba!" Nade milyen újba? Aki évtizedeken keresztül vállalta a gyermeki létet, képtelen volt reálisan felmérni a saját értékét, képességeit, önnön helyzetét - az vajon képes lesz reálisan felmérni az önálló élettel járó kihívásokat, pozitívumokat és durva buktatókat? 

A szerző orvosnak tartja magát, ő így gyógyít - mondja. Azonban ami itt folyik, ezeken a lapokon, az a maradék büszkeség összezúzása, tudatos (és erőszakos) elbizonytalanítás, a kedves olvasó széttrancsírozása. A minimum az lett volna, hogy a végén az épen maradt kéz mellé kirakodjuk a tűt, cérnát, csontfűrészt, fogót, törlést, Betadint. Hogy akkor ezekkel el lehet kezdeni öngyógyítani.

Persze van egy könnyebb út is, mint a ez a kirakodós, amit rögtön be is dobnak az elején: kérj segítséget! Ez meg már - bocsika - de szemérmetlen reklám, DM levél. Vedd meg a terméket (= gyere analízisre) és akkor majd elárulom a megoldást is. Vagyis a buta picsának mégsem kell önállóan megoldania az életét. Kérjen segítséget! Jópézér'.

P.s.: örömet SZEREZNI, fájdalmat OKOZNI. A "hiteles" szó a túlzott használattól sajnos már kb. a 40. oldalra elkopott.